Kézbe vehettem
Pár hete olyan szerencsés voltam, hogy négy napig a kezemben tarthattam a Nikon legújabb nagy teleobjektívjét, a Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR névre hallgató óriásbébit. :)
Magyarországon szerintem ritka, hogy az ember fia egy ilyen kaliberű optikával dolgozhat, ezért amikor megtudtam, hogy kézbe vehetem, annyira megörültem (vagy megőrültem), hogy azonnal eldöntöttem: megmutatom nektek. Nem csak képeken, de videón is. Igen... elkészítettem életem első videóját, ami hagy némi kívánni valót maga után, de ezt nézzétek el nekem! :)
A videótól függetlenül itt is leírom, hogy milyen élmény volt kézben tartani és bemutatom, hogy milyen képeket készítettem vele.
Nem véletlenül választottam ezt a négy napot. Igyekeztem olyan időpontot keresni, amikor a legtöbbet ki tudom hozni a lehetőségek tárházából. Ezen a hétvégén volt Red Bull Air Race és a Kincsem Parkban galopp- és agárverseny, szóval minden lehetőség adott volt egy alapos próbakörhöz.
1. Nap
Miután reggel átvettem a lencserendszert, azonnal vágtattam haza és elkészítettem pár snittet a technikai részletekről, hogy ne csak arról szóljanak a videók, hogy vigyorgok az izgatottságtól. :D
Kiemelve néhány tulajdonságot:
Az objektív 180-400mm-es gyújtótávolsággal rendelkezik
A teljes zoomtartományban f4 blendét képes tartani
A gyújtótávolság a beépített 1.4-es telekonverterrel szuperkönnyen váltható 252-560mm-re, ezzel viszont a maximális rekesznyílás f5,6-ra változik az új tartomány egésszére
A filterfiók 40,5mm-es szűrőt fogad be
A beépített képstabilizátorral 4FÉ-t nyerhetünk
És mindez nem nyom többet mint 3,5 kg :)
A tubus oldalán a szuper teleobjektíveken megszokott kapcsolók sorakoznak, de számomra nagyon tetszett, hogy még csipogó hangot is lehet rendelni a gombok működéséhez :)
Az optikához természetesen jár napellenző is, amiben nagyon tetszett, hogy a belső fele enyhén szőrös :P
Nem mellesleg az optika egy elég masszív tokkal / táskával együtt jár, amiben még a D850-esem is elfért a lencse végén. A négy nap alatt végig ebben tartottam az eszközöket tüzelésre készen. :) Nagyon tetszett a tokban, hogy kemény műanyag az alja, így megáll a saját lábán, illetve tisztességesen ki van párnázva minden irányból, szóval tökéletesen védi a drága felszerelést. Egyetlen kritikát tudnék megfogalmazni mégpedig, hogy sajnos csak egy vállpántja van és nem lehet hátizsákként két vállra akasztani.
A videózgatásra rá is ment a délelőtt, de remélem, hogy megérte. Délután sajnos elég felhős volt az ég, de azért bementem a városba, hogy összeszokjak a felszereléssel és lőjek néhány tesztképet a Red Bullosok gyakorlásáról. Na ez a laza gyakorlás egy 5 órás fotózásba és közel 9 km-eres sétába torkollott. [KÉP - iPhone screen]
Jaaa... és nem mellesleg 1.000 kép született. Igen, ilyen az, amikor 7 kép/másodperc sorozatlővőn tartod az ujjadat. Ráadásul D850-nel RAW-ban fényképezve kb. 50 MB a képek darabja. Fogtam is a fejemet otthon tárhely híjján: Hogyan is fogom átvészelni a hétvégét memóriával, ha már az első napon ennyit lőttem? Pár óra helytakarítás után sikerült megoldani, de ezzel bizony számolnia kell annak, aki nagyobb felbontású vázzal sportot megy fényképezni.
Amire fotózás közben rájöttem, hogy nem olyan egyszerű ez a sportfotózás, mint amilyennek tűnik. Én legalábbis valahol mélyen úgy voltam vele, hogy megkapják a profik az 5-6 millió forintos cuccot, ami elvégzi helyettük a munkát, nekik csak nyomni kell az expót, mint süketnek a csengőt. Na az első pár száz bemozdult, életlen kép után elkezdtem vakarni a fejemet, hogy akkor hogy is van ez. Elárulom nektek (ha nem tudtátok volna már), hogy az egész titka a helyes záridő és a helyes svenkelés kombinációja, amit bizony gyakorolni kell. Nap végére én is elkezdtem belejönni és láss csodát: megjöttek a szuper éles képek is.
Visszatérve egy pillanatra a svenkelésre: nincsen monopodom és erre a négy napra nem is vettem. Próbáltatok már egy 5 kilós felszerelést lényegében egy kézben tartva (a jobb kéz nem tart, csak irányít) 400mm-en egy többszázzal száguldozó pontot lekövetni? Egy biztos, hogy nem egyszerű és elég izzasztó feladat több órán keresztül lengetni ezt a felszerelést. Nem vagyok meggyőződve, hogy egy monopod segített volna ebben a szituációban (más kolegáknál sem volt), de azért kipróbáltam volna.
Összességében szuper nap volt és örülök, hogy már az éles fotózások előtt gyakorolhattam a lencsével, mert szükség volt rá.
Néhány kép az első napról:
2. Nap
Az első napon úgy elfáradtam, hogy a következőt kicsit lazábbra vettem. Mivel gyönyörű idő volt reggel, bementem a városba megint Red Bull Air Race-re, hogy verőfényes napsütésben, más megvilágításban is legyenek képeim. Az első napból okulva, magammal vittem a tripodomat is, hogy könnyítsek magamon, de nem volt jó fotózni vele, mert állványra helyezve a lencsét az állványcsonk tengelye körül forgott a felszerelés, ami azt jelentette, hogy svenkelés közben nekem is körbe kellett járnom az állvány körül. Macera... Szóval azonnal félre is tettem és maradtam a már jól bevállt módszernél: Lengesd, fiam! :)
Délutánra meg is untam a repcsiket és először átnyergeltem a vonatfényképezésre. :) Kimentem az Északi összekötő vasúti hídra, hogy a szép zöld hídon fényképezzek vonatot. Már régóta akartam csinálni ilyen képet, de úgy voltam vele, hogy egy nagytelével jobban kivitelezhető. Szeintetek?
Napnyugta után készítettem még pár városi képet. Ami érdekes tapasztalat volt, hogy ezeket az esti képeket már mindenképp állványról kellett készíteni és reflexből kikapcsolom a VR-t állványon. Na itt ez nem működött. Annak ellenére, hogy egy elég masszív állványom van, bizony maga a tükör felcsapása is olyan rezgéseket keltett a felszerelésben, hogy bemozdultak a képek. Miután visszakapcsolatam a VR-t azonnal éles képek születtek újra.
Nem vagyok asztrofotós, de ekkora obival muszáj volt a Holdról is csinálnom pár képet. Itt viszont nagyon jól jött a D850 45,7 megapixele, mert a Hold 400mm-en sincs elég közel. Vágtam is a képből rendesen.
3. Nap
Legizgatottabban a harmadik napot vártam, ugyanis az volt a terv, hogy délelőtt Besenyei Péterről készítek pár extra képet repülés közben, délután a Kincsem Parkban galoppversenyt fotózok, végül pedig újra a Red Bull Air Race-en néhány különleges repülőt a finálén.
A délelőtti fotózás tervek szerint ment. Íme:
A délutáni terv azonban kissé módosult, mert annyira jól éreztem magam a Kincsem Parkban, hogy nem mentem vissza repülőket fényképezni. Őszintén szólva nem bántam meg. Az egész tesztelés alatt a lóverseny volt a legélvezetesebb. Egyszerűen sokkal izgalmasabb volt, mint az elszáguldó repülők, és sokkal izgalmasabb képeket sikerült készítenem. Imádom őket, és azóta is csak ámulok és bámulok ezeket a fantasztikus képeket nézve. Mindig is tudtam, de most újra felfedeztem: a lovak a leggyönyörűbb élőlények a földön. Remélem, hogy nektek is tetszenek a képek.
4. Nap
Eljött az utolsó nap is az objektívvel. Délelőtt az addig elkészített képek feldolgozásával foglalatoskodtam, délután pedig megint repülőfotózás volt a porondon, annyi módosítással, hogy a Liszt Ferenc Repülőtérre mentem ki utasszállító gépeket fotózni.
Először a spotter dombon kezdtem, ami érdekes hely, de fotózás szempontjából nem túl izgalmas. Majd átmentem a repülőtér dél-keleti végéhez, ami fotózás szempontjából tökéletes lenne, mert be lehet állni pontosan a leszálló repülők alá. Viszont az élményt elrontotta, hogy nincs egy olyan ideális hely, ahonnan tökéletesen rá lehetne látni a kifutóra (én nem találtam). A kerítés nagyon magas és a körülötte lévő gaztenger is mellkasig ér. Körbe autóztam és csináltam pár képet, de nem igazán születtek olyan képek, amiket elképzeltem.
Ennek ellenére nagyon érdekes volt, mindenkinek ajánlom, hogy ha nem volt még ennyire közel leszálló gépekhez, akkor menjen ki. Egyszerű személyautóval is könnyen megközelíthető, ha nem sáros az idő.
Összegzés
Végül pár szó még az objektív teljesítményéről.
Annak ellenére, hogy legtöbbet gyorsan mozgó témákat fotóztam a tesztelés alatt, szerintem fantasztikusan teljesített a lencse. Az esetek 95%-ában borotvaéles képet készített, életlen képek akkor készültek, amikor én teljesítettem gyengén. Nem egyszerű hozzászokni egy ekkora eszköz használatához, de miután visszaadtam, furcsa érzés volt újra kézbe venni a 70-200-ast. :) A képek élességén túl nagyon tetszett, ahogyan a hátteret mossa, egyszerűen gyönyörű. Meg kell, hogy említsem az AF precizitását és halk működését is, tökéletes.
Kiemelném, hogy egy ilyen kaliberű optikánál már az is fontos, hogy egy hozzá "illő" váz legyen a végén, ugyanis a maximális teljesítménye így használható ki. Meggyőződésem, hogy nagyon szerencsésnek érezhetik magukat azok a fotósok (legyen az sport vagy természet), akik ilyen lencsével dolgoznak. A tesztelés előtt nem annyira érdekelt az ilyen jellegű sportfotózás, viszont miután kézbe vettem, elkezdtem fanatikus módon vadászni a jobbnál jobb képekre. Sportot űztem abból, hogy hogyan tudom minél érdekesebben kihasználni a lencse optikai tulajdonságait.
Ami a tesztelésből sajnos kimaradt, az a természetfotózás. Nagyon szerettem volna kipróbálni madárfényképezésre, de az már nem fért bele az időbe. Ha viszont újra megkaparinthatok egy nagy gyújtótávolságú lencsét, akkor ez lesz a prioritás.
Köszönet
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok a postot, ha tetszett, akkor ne habozzatok like-olni, megosztani és kommentelni. Szívesen válaszolok a kérdéseitekre bármilyen csatornán: Facebook, Insta és a többi. :)
A Nikkor 180-400 mm F4E TC1.4 FL ED VR objektívet a Nikon magyarországi képviselete jóvoltából tesztelhettem. Nagyon köszönöm a Nikon csapatának a lehetőséget! :)
Szeretném megköszönni a Kincsem Park minden dolgozójának, hogy ott lehettem az események legjavában.